Januári hónapösszegzés

Sziasztok!

Úgy gondoltam, lehetne egy ilyen állandó bejegyzéstípus, amelyben minden hónap elején összefoglalnám, hogy mi történt velem az előző hónapban.
A szempontok pedig:
 #1: Elolvasott könyvek
 #2: Beszerzett könyvek (mivel rengeteg e-könyvet és kölcsönkönyvet olvasok, ebből sajnos nem lesz sok)
 #3: Blogbejegyzések
 #4: Egyéb említésre méltó események
és végül pedig
 #5: Terveim a következő hónapra

Szóval, kezdjünk is neki!

 #1: Elolvasott könyvek
Januárban négy könyvet fejeztem be (ez tőlem egy elég átlagos teljesítmény, általában egy könyvet durván egy hét alatt olvasok ki). Az elsőt, Chritopher Paolini Eragonját még decemberben kezdtem el. Ez egy sárkányos fantasyregény, tündékkel, törpékkel, mágiával, meg mindennel, ami kell. Bár voltak fenntartásaim a könyvvel kapcsolatban, olyanokat olvastam róla, hogy A Gyűrűk urából és innen-onnan összeszedett elemekből összetákolt vacak, kellemeset csalódtam benne, és összességében egy korrekt, izgalmas regény volt, kisebb logikai bakikkal, de nagyon szerethető karakterekkel és egy érdekes világgal. Alig várom, hogy végre eljussak a második részig, biztos vagyok benne, hogy tartogat még meglepetéseket. Összességében én 5-ből 4,5-re értékeltem, ami nálam már a nagyon jó kategória.
Ezután nekiláttam a karácsonyi ajándékomnak, Dan Wellstől a Partials - Részben embernek, a Részlegesek trilógia első részének. Régóta érdekel a történet, Dan Wells munkásságát mindenki dicséri, úgyhogy nagy elvárásokkal álltam a regénynek - és nem is csalódtam. Hihetetlenül pörgős, izgalmas disztópia, remek alapötlettel, egy elszánt, önzetlen hősnővel, és annyi csavarral, hogy ha jósnő lennék, se tudtam volna kitalálni a végét. Rövid idő alatt megszerettem az író stílusát, a könyvet 5/5-re értékeltem, és a kedvenceim sorát is bővítette. Bátran ajánlom minden disztópiarajongónak!
Azután a másik karácsonyi ajándékomnak, Veronica Roth Négyesének estem neki, ami A beavatott trilógia kiegészítő kötete. Erről már sajnos kevesebbet tudok áradozni. Azt tudni kell rólam, hogy számomra A beavatott trilógia volt eddig az egyik legnagyobb csalódás. Az első két részt imádtam - annak ellenére, hogy számomra az írónő stílusa mindig kicsit száraznak tűnt - és a harmadiknál is faltam a sorokat, egészen a végéig. És akkor itt ki is tennék egy hatalmas SPOILER táblát. Aki még nem olvasta a trilógiát, tekerjen le a csillagos részig.
A trilógia minden hibája ellenére remek üzeneteket közvetített, komoly társadalomkritikaként is megállta a helyét, és minden megvolt benne, ami egy jó disztópiába kell, erre az írónő mit tesz a végén - megöli a főszereplőt. Oké, én értem, hogy azt akarta üzenni, hogy a jó ügyért meghalni hősiesség, meg minden - de nem ez jött le belőle. Nem, a könyv azt ordította kárörvendve a képembe, hogy teljesen mindegy, ha jót akarsz tenni az emberiséggel, mert te úgyis csak rosszul jöhetsz ki belőle. Azzal az utolsó negyven oldallal Veronica Roth eldobta az egész gondosan felépített hátteret, minden apró üzenetet, és közölte velem, hogy elmehetek a fenébe. Hát köszönöm szépen, ebből nem kérek. Azon kaptam magam, hogy az egész trilógiát megutáltam, a harmadik rész háromnegyedéig imádtam az egészet. De miután megkaptam a Négyest karácsonyra, úgy gondoltam, adjunk egy esélyt neki.
***
Hát, így álltam neki az olvasásnak. Igazából a könyv nem lett volna rossz, ha nem úgy kezdek bele, hogy tele van vele a hócipőm. Sok helyen kiegészítette az eredeti történetet, és tényleg megtudtunk pár érdekes dolgot Tobias múltjából, de én nem éreztem azt, hogy akkor most megvilágosodtam. Olyan semmitmondó volt az egész. Jó, tudom, hogy csak azért vagyok ilyen lesújtó véleménnyel az egészről, mert csalódtam az írónőben, de nekem kicsit úgy tűnt, mintha az egész pénzhajhászás lenne. Ettől eltekintve korrekt könyv volt, tényleg, de sajnos csak 3,5-re tudtam értékelni. Tudom, tudom. (Egyébként nyugodtan olvassátok el, mert tényleg jó, csak én túlzott ellenszenvet táplálok az egész történet iránt, azért vagyok ilyen utálatos.)
Ezek után kicsit szebb vizekre eveztem Cassandra Clare Mennyei tűz városa című regényével, ami A Végzet ereklyéi sorozat hatodik, befejező része. Azt hiszem, tavaly kezdhettem el a sorozatot, és az elejétől fogva imádtam. Ugyan az első könyv, a Csontváros első harmada még kicsit olyan volt, mintha a Harry Potterből, a Twilightból és még néhány hasonló regényből lenne összerakva, de szerencsére hamar levetkőzte ezt az érzést. A háttérvilág érdekes és korrektül kidolgozott, a szereplők nagyszerűek, és ez az utolsó rész... méltó befejezése volt a fantasztikus sorozatnak. Az utolsó százötven oldal olyan érzelmi tűzijáték volt, hogy azt sem tudtam hirtelen, kiért aggódjak, kinek szurkoljak. Az egész könyv tele volt csavarokkal, és annyi szálon futott a cselekmény, hogy azon kaptam magam, hogy azon izgulok, hogy mindegyik szépen el legyen kötve a végére. De persze hiába aggódtam, mert a lezárás is fantasztikus lett - persze azért maradt egy kilógó cérnaszál, ami összeköti a sorozatot a jövőben készülő trilógiával, amit szintén nagy odaadással várok. Cassandra Clare, szereztél magadnak egy rajongót! A könyvet természetesen 5/5-re értékeltem (azt hiszem lassan rájöhettek, vagy ha még nem jöttetek rá, akkor megmondom: a jó könyveknek elég könnyű szívvel osztogatom az 5 csillagot).
Ezután egy újabb könyvbe kezdtem bele, de mivel abból még hátravan úgy hatvan oldal (egy kicsit elcsúsztam vele az utóbbi néhány napban) ezért az már csak a februári összegzésbe kerül bele, illetve pár nap múlva lehet hogy olvashattok majd róla egy rövid kritikaszerűséget.
Ennyit az első kategóriáról. Nyugodjatok meg, a többi sokkal rövidebb lesz!

 #2: Beszerzett könyvek:
A január egy jó hónap volt számomra, mert végre elkölthettem a karácsonyra kapott könyvutalványokat, így három szép új könyvvel is gazdagodtam, amelyekre régóta vágytam.
Az első A démon és a papnő Kae Westától, ami nemrég jelent meg a Könyvmolyképző gondozásában egy magyar szerző tollából. Mivel könyvmolyképzőmániás vagyok, és tavaly megfogadtam, hogy igyekszem többet olvasni magyar szerzőktől, ráadásul Kae Westától már volt szerencsém olvasni egy kisregényt az Aranymosás oldalon, egyértelmű volt, hogy a polcomon fog landolni ez a könyv. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogom!
A következő két könyv disztópia, amelyeket nem kaptam meg a karácsonyi listámról. Az első szintén Könyvmolyképzős, ráadásul nagyon régóta várólistás. Ez pedig nem más, mint Marie Lutól a Legenda. Annyi jót hallottam erről a könyvről, és Molyon is olyan jól van értékelve, hogy már alig várom, hogy elolvashassam.
A harmadik könyvre pedig az egyik kedvenc magyar írónőm, Kemese Fanni egyik Facebook-bejegyzésében figyeltem fel, ez pedig Lauren DeStefanotól a Hervadás. A történet azonnal elnyerte a tetszésem, úgyhogy nagy várakozással nézek a könyv elé.

 #3: Blogbejegyzések:
Januárban kettő darab blogbejegyzésem volt, bár ez a kettő két nap alatt, mi szerintem egész jó teljesítmény. Az Eligazító ametisztmusból amolyan bemutatkozó bejegyzés volt, amiben a bloggal kapcsolatos terveimről írtam, a Kedvenc könyvtípusaimban pedig - ahogy a cím is mondja - a könyvkategóriákról beszéltem.

 #4: Egyéb említésre méltó események:
Hát, nem tudom, mi érdekelhetne titeket az unalmas életemből. Mondjuk, hogy létrehoztam egy blogot? A címe thewellreader.blogspot.hu.

 #5: Terveim februárra:
Először is mindenképpen szeretném elolvasni a januárban beszerzett könyveimet, amik szégyenszemre álldogálnak a polcomon már két hete. (Pontosabban fekszenek, de ez lényegtelen.) Illetve, ahogy már az előző bejegyzésben is említettem, úgy gondolom, eljött az ideje, hogy behatóbban is megismerkedjek a sci-fikkel, ezt pedig Orson Scott Card Végjátékával kívánom elkezdeni még februárban.
A bloggal kapcsolatban pedig szeretnék legalább négy bejegyzést hozni, bár még csak az elsőről tudom, hogy milyen lesz. Na mindegy, majd improvizálok valamit!
Ezek nem teljesíthetetlen célok, sőt, egészen reálisak. Remélem, be is fogom tudni majd tartani őket. Hát, jövő hónapban meglátjuk.

Hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem, addig is viszlát!
Ametiszt