The well-reader

Na, az volnék én.

Egy teljesen átlagos lány vagyok, unalmas életet élek. Rengeteget olvasok, próbálkozom az írással, költészettel is, konyhafilozófusnak készülök, és a napokban elkezdtem kitalálni egy új nyelvet. Emellett, mint látjátok, blogolok. Puszta szórakozásból.

Hogy mit takar egészen pontosan a well-reader kifejezés, az egy hosszú és nem túl érdekes sztori, úgyhogy nem is látom értelmét leírni. Legyen elég annyi, hogy egy percig egészen jó ötletnek tűnt ezt a nevet adni a blogomnak.
Egyébként, Ametiszt vagyok. Nem, nem ez az igazi nevem, de őszintén, ki használja a saját nevét az interneten? Egyébként is szeretem az ametisztet, úgyhogy miért is ne használhatnám, mint nevet?


Nem is tudom, mit kellene még megosztanom magamról. Talán mesélhetnék a kutyámról, ahogy sokan tennék. Vagy a családomról. Vagy a vécépapír-gurigagyűjteményemről. Kit mi érdekel. (Egyébként nem gyűjtök vécépapír-gurigákat.) De mivel gondolom, senkit sem érdekel egy újabb hobbiblogger unalmas élete, ezért nem is fárasztom magam azzal, hogy leírom. Ha valaki mégis ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megtudja, mi a kedvenc színem, az majd megkérdezi. Talán. Vagy nem.

Mindenesetre, azt hiszem, ennyit érdemes tudni rólam.

Üdv,

Ametiszt