Kedvenc könyvtípusaim

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy kezdésnek csinálhatnék egy ilyen típusú bejegyzést, amolyan ismerkedésnek, de azért mégis könyvekről legyen szó. (Akkor már csak jó lehet, nemde?).

Szerintem mindenkinek megvan a kedvenc könyvtípusa (azért nem használom a műfaj szót, mert ez a cikk eléggé elbizonytalanított ezzel a kifejezéssel kapcsolatban), amit szívesebben olvas másoknál. Nálam az első kettő elég egyértelmű, de utána már bajban vagyok a rangsorolásnál. De hát milyen igazságtalan is a könyvekkel szemben egy ilyen rangsorolás, nemde? Úgyhogy most csak úgy felállítok egy listát, a teljességgel a teljesség igénye nélkül.

Ha hátulról akarnám kezdeni a listát, azt hiszem, a romantikus kategória kerülne előre. Na, nem kell rögtön fújolva bezárni az oldalt. Higgyétek el, én is a reménytelenül romantikus lányok körébe tartozom, és nincs olyan könyv, amelyet elítélnék. Egyszerűen ez a kategória nem áll annyia közel a szívemhez, méghozzá azért, mert a romantikus könyvek annyira egyformák. Most gondoljatok bele:
- a lány és a fiú kezdetben utálják egymást, de
- már első pillanattól kezdve vonzódnak egymáshoz
- a fiú gazdag (néha a lány is)
- mindkettejük múltját beárnyékolja valami szörnyű tragédia, és/vagy rémes szüleik vannak
Még folytathatnám a romantikus klisék felsorolását, de azt hiszem, ennyi egyelőre elég volt. Meg merem kockáztatni, a romantikus könyvek 90%-ban szerepelnek ezek az elemek. Persze ez egyáltalán nem baj, ettől függetlenül (vagy éppen ezért) rengeteg nagyon jó romantikus regény van, de egy idő után ez a séma kicsit unalmas lesz. (Persze, most mondhatjátok azt, hogy minden kategóriában ugyanígy van, de én valamiért ennél észleltem ezt a legerősebben.) Illetve mindezeken kívül van még egy nagy hibája ezeknek a könyveknek, legalábbis az én szememben:
- egyedül a saját büszkeségük áll a főszereplők boldogságának az útjába
Ismerős a szituáció? Remek példa erre a Gyönyörű sorscsapás című könyv. A könyvben konkrétan nem is lenne konfliktus, ha Abby képes lenne elmondani Travisnek, hogy megbocsátott neki. De nem, erre nem képes, így 40 oldal tömény hisztit olvashatunk. Ez számomra sokat levont az egyébként nagyszerű könyv értékéből. De ez csak egy példa volt.

Hasonló a helyzet a krimikkel is. Nagyon imádom ezt a típust, rettentően izgalmas, fordulatos, már magából a kategóriából adódóan, de ez ugyanakkor hátrány is, ugyanis számomra ez túlságosan behatárolja a műfajt. Ha egy krimibe kezdek, tudom, hogy valahol az első húsz oldalon fel fog bukkanni egy hulla - vagy több - és valahol az utolsó húsz oldalon elő fog kerülni a gyilkos. Illetve a cselekmény egyéb részein is felbukkannak visszatérő elemek. Lehet, hogy mást éppen ez vonz, számomra viszont sajnos könnyen megszokottá válik ez a minta, emiatt nem olvasok gyakran krimiket - amikor viszont igen, akkor nagyon szeretem őket.

A sci-fikkel kissé bajban vagyok, mert bár a várólistám tele van ennek a kategóriának a képviselőivel, és fiatalkoromban el is olvastam néhány "lájtosabb" darabot (Nemere István könyveit például imádtam), de mostanában nem jutottam el odáig, hogy sci-fit olvassak. Pedig néhány remek darab (például Orson Scott Card Végjátéka) várakozik a képzeletbeli könyvespolcomon. Mindenesetre azért megemlítem ezt a típust is, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom szeretni, ha végre belemerülök.

A misztikus stílusú regényekkel pedig megérkeztünk a kedvenc-kedvenceimhez. Nagyon régóta élek-halok a misztikus regényekért, iskolás-nyomozóstól kezdve a romantikusabbakig. A kategóriával jár egy alap izgalomszint, ami felejthetetlen élménnyé varázsol egy jól megírt könyvet.

És ettől már alig különöl el az abszolút kedvencem, ami pedig - azt hiszem, senki sem fog meglepődni rajta - a fantasy. Számos előnye van ennek a kategóriának, ami teljesen kiragad valóságból, az író fantáziájának legmélyébe kalauzol minket - nem véletlenül hívják fantasynak - így nem csak az írót magát ismerhetjük meg, de a kitalált világon keresztül képet kapunk a sajátunkról is. Azonkívül, hogy a kategória velejárói között vannak az izgalmas-varázslatos háborús-csatajelenetek, amiket imádok, szerintem sok más típusnál jobban közvetít olyan általános értékeket, mint a bátorság, hűség, vagy önfeláldozás. Tudni kell rólam, hogy én mindig a mélyebb üzenetet, az értéket keresem egy könyvben, és a fantasy olvasmányaimban ezt eddig nem tettem hiába. Nagy kedvenceim közé tartozik például a generációnkban klasszikusnak számító Harry Potter sorozat, illetve az örökértékű A Gyűrűk ura is. (Teljes hittel vallom, hogy Tolkien egy zseni volt. Vagy mágus. Vagy mindkettő.)

És azt gondolom, a fantasynál nem is rajonghatok jobban soron következő, egyben legutolsó kategóriánkat, ami pedig nem más, mint a disztópia. Kit lepek meg azzal, ha azt mondom, a megszállottja vagyok? Ahogy már az előbb is mondtam, én mindig az értéket és az üzenetet keresem az olvasmányaimban. A disztópiát pedig erre építették! A kategória könyvei egy negatív jövőképre kivetítve mesél saját emberi mivoltunk árnyoldalairól, olyan alapvető kérdésekkel foglalkozva, mint hogy mennyit ér egy élet?, vagy egyáltalán mit jelent embernek lenni? Ezek olyan kérdések, amiken szerintem mindenki gondolkozott már, vagy mindenkinek el kellene gondolkoznia rajta. És mi is lehetne jobb alkalom erre egy izgalmas, szuper karakterekkel teletűzdelt könyvnél? Nagy kedvencem ebben a kategóriában - és egyébként is - Az éhezők viadala trilógia. Egyszerűen tökéletes! De majd egy másik bejegyzésben áradozok róla.

Hú, tutira kihagytam valamit. Képtelenség, hogy egyetlen bejegyzésben ki tudtam áradozni magam a könyvkategóriákkal kapcsolatban. Na, majd valamikor kaptok utánpótlást.

Addig is viszlát!

Ametiszt

Eligazító ametisztmusból

Ametisztmus. Egész... jól cseng.

Lényegében ebben a bejegyzésben szeretnélek köszönteni Titeket! Szóval... sziasztok!

Ezt a blogot lényegében puszta szórakozásból hoztam létre, szóval már most megmondhatom, a bejegyzések nem lesznek rendszeresek, sőt, talán értelmesek sem...

Mindenesetre, azt már most tudom - nagyjából -, hogy milyen típusú szösszenetekre lehet számítani.

 #1: Könyvélmény:
Ez lényegében egy szubjektív kritika lesz az aktuális olvasmányomból, lehet pozitív-negatív, áradozó vagy éppen utálkozó, de minden esetben csakis a személyes véleményemre fog támaszkodni. Az a megérzésem, hogy ebből lesz a legtöbb, de ezt még nem tudhatom pontosan előre.
Hozzátartozó címke: könyvélmény

 #2: Filmélmény:

No, ez már egy ritkább kategória lesz, mert az átlaghoz képest viszonylag ritkán járok moziba (akkor is többnyire kedvenc könyveim adaptációira, úgyhogy nem várható elfogulatlan vélemény), de ha esetleg látok valami érdemlegeset, talán az ahhoz fűződő véleményemről is beszámolok Nektek.

Címke:  filmélmény

 #3: Vélemény & konyhafilozófia:

Mint ahogy azt felül a bemutatkozófülben említettem, konyhafilozófusnak készülök. (:D) Néha egyszerűen elgondolkozom az élet nagy dolgairól, vagy totális hülyeségekről, és úgy érzem, meg kell osztanom ezeket valakivel. Valószínűleg rosszul gondolom, de ez többnyire nem akadályoz meg.

Címke: konyhafilozófia

 #4: Tagek, challenge-ek és egyéb nyalánkságok:

Előfordulhat olyan is, hogy megcsinálok pár, mostanában olyan elterjedt taget, challenge-et, vagy bánom is én, micsodát. Némelyik egész vicces tud lenni. Ebbe a kategóriába tartozhat még bármilyen humoros bejegyzés, tehát a hozzátartozó

Címke: tag/humor

 #5: Összegzések, toplisták és élménybeszámolók:
Azaz minden, ami a saját ízlésemmel, kedvenceimmel, illetve élményeimmel foglalkozik.
Címke: személyes

Nagyjából ezek lennének az előre betervezett bejegyzések. Persze ezeken kívül még simán jöhet bármi, illetve valószínűleg egyéb tulajdonságok alapján is be fogom sorolni a bejegyzéseket. Jobb, ha már most tudjátok rólam: imádok becímkézni dolgokat.

Egyelőre ennyi.

Üdv,

Ametiszt